Elhízás és kövérség
Megjelent:
Miért nem csak a kilók számítanak, hanem az is, hová rakódnak le? A testtömegindex, a derékbőség és a hasi elhízás szerepe az érbetegségekben.
Az elhízás egyre növekvő népegészségügyi probléma, különösen a fejlett országokban. A túlsúlyosak aránya évről évre nő, amit az egészségtelen étkezés (sok cukor, zsír és hús, kevés zöldség, gyümölcs és hal) és a mozgásszegény életmód magyaráz. Magyarországon a felnőttek több mint fele túlsúlyos vagy elhízott.
Hogyan mérjük?
A legelterjedtebb mérőszám a testtömegindex (BMI): a testsúly kilogrammban osztva a testmagasság méterben vett négyzetével.
- 18,5–24,9: normál testsúly,
- 25–29,9: túlsúly,
- 30 felett: elhízás.
A BMI azonban nem mutatja meg, hol van a zsír. Pedig az érrendszer szempontjából éppen ez a döntő.
A hasi zsír a veszélyesebb
A hasüregben, a belső szervek körül felhalmozódó zsír anyagcsere-szempontból aktív: gyulladáskeltő anyagokat termel, rontja a vércukor-szabályozást, emeli a vérnyomást és kedvezőtlenül változtatja a vérzsírokat. Ezért a derékbőség egyszerű, de fontos jelző: férfiaknál 94, nőknél 80 centiméter fölött már fokozott, 102, illetve 88 centiméter fölött jelentősen megnövekedett kockázatot jelez.
Kis fogyás, nagy haszon
Nem kell az ideális testsúlyig eljutni ahhoz, hogy az erek profitáljanak. Már a testsúly 5–10 százalékának tartós csökkentése érezhetően javítja a vérnyomást, a vércukrot és a vérzsírokat. A villámdiéták helyett a lassú, fenntartható változtatás működik: kevesebb energiadús étel, több zöldség, rendszeres mozgás. Jelentős elhízás esetén érdemes orvos és dietetikus segítségét kérni.