Optimális HbA1c-célérték 2-es típusú cukorbetegségben
Megjelent:
Mit mutat a HbA1c, miért nem ugyanaz a jó érték mindenkinek, és mit tanultunk a 2008-ban közölt nagy vizsgálatokból?
A vércukorról többféle vizsgálat tájékoztat: az éhomi és az étkezés utáni vércukor, a terheléses vércukorgörbe vagy a napi vércukorprofil. Ezek mind egy-egy pillanatot mutatnak. A HbA1c, vagyis a glikált hemoglobin ezzel szemben azt jelzi, mennyi cukor kötődött a vörösvértestek festékanyagához az elmúlt két-három hónap során. Ezért a hosszú távú beállítottság legmegbízhatóbb mérőszáma.
Miért számít az ereknek?
A tartósan magas vércukor a kis ereket (szem, vese, idegek) és a nagy ereket (szív, agy, lábak) egyaránt károsítja. A cukorbetegek körében a perifériás érszűkület többszörösen gyakoribb, és gyakran alattomosabb, mert az idegkárosodás elfedheti a fájdalmat.
Az alacsonyabb mindig jobb?
Sokáig úgy tűnt, hogy minél közelebb kerül a HbA1c a normálishoz, annál jobb. A 2008-ban közölt nagy nemzetközi vizsgálatok azonban árnyalták ezt a képet. Kiderült, hogy idősebb, régóta cukorbeteg és már érbetegséggel élő embereknél a nagyon szigorú, gyorsan elért cél nem hozott egyértelmű előnyt a szívinfarktus és a stroke megelőzésében, viszont gyakoribbak lettek a veszélyes vércukoresések.
A legtöbb szakmai ajánlás ma általános célként 7% alatti értéket említ, de hangsúlyozza, hogy a célt az egyéni helyzethez kell igazítani. Fiatalabb, rövid ideje cukorbeteg, egyébként egészséges embernél szigorúbb, idős, több betegséggel élőnél engedékenyebb cél lehet a helyes.
Nem csak a cukor
A cukorbeteg ember szív- és érrendszeri kockázatát legalább ennyire befolyásolja a vérnyomás, a koleszterinszint és a dohányzás. A célértékeket mindig a kezelőorvossal közösen érdemes meghatározni.